Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Az alvás minősége kapcsolatban lehet a demenciával

 

A legújabb kutatások szerint magasabb a demencia kialakulásának kockázata azoknál, akik az alvás gyors szemmozgásos (REM) fázisában kevesebb időt töltenek. Ezt az összefüggést pedig részben az alvás alatti légzés zavarai is magyarázhatják.

Az úgynevezett Framingham Heart Study egyik kutatója, az ausztráliai Swinburne University of Technology munkatársa elmondta, hogy épp emiatt igen lényeges lehet az alvás során mutatkozó légzési mintázat szűrése és kezelése.

A követéses vizsgálatban 321 személy vett részt, akik mind hatvan évnél idősebbek voltak a demencia előfordulását elemző szakaszban. A kutatás első ciklusában, mely 1995 és 1998 zajlott, a kohort éjszakai poliszomnográfián, azaz alvásdiagnosztikai vizsgálaton esett át. A kutatók ennek nyomán le tudták mérni, hogy ki hány százalékát tölti alvásának első, második, alacsony hullámhosszú (mélyalvás) és gyors szemmozgásos (REM) szakaszában. Ez alatt az álmodással töltött REM szakasz alatt a szemek jellegzetes mozgása és az agyi tevékenység növekedése figyelhető meg, melyet a testhőmérséklet emelkedése, magasabb pulzus és a légzésszám megnövekedése kísér.

Az alvó személyek tipikusan ciklikus módon mennek sorban az alvás öt szakaszán az első stádiumtól a REM alvásig – majd kezdik előröl az első szakasszal. Az éjszaka előrehaladtával a REM szakaszban töltött idő megnövekszik, így pedig általában a teljes alvásidőnk 20 százalékát töltjük a REM szakaszban.

A vizsgálatot 12 évvel követő felmérés eredményei szerint 32 személynél volt megfigyelhető a demencia, melyek közül 24-en Alzheimer kórban szenvedtek. A szerzők azt is megfigyelték, hogy minden REM-ben töltött idő százaléknyi csökkenésével a demencia előfordulásának rizikója 9 százalékkal növekedett.

„Azt találtuk továbbá, hogy akik hosszabb idő alatt jutottak el a REM szakaszba, nagyobb kockázattal néztek szembe a demenciát illetően – ez pedig kiegészíti a többi eredményünket” – a REM alvás arányát és a demenciát tekintve. 

Az alvás beálltát követő nagyobb fokú ébredés – ami az alvás fenntartásának nehézségét jelezheti – szintén nagyobb rizikót jelenthet a demenciára a statisztikai modell szerint. Fontos ugyanakkor, hogy a nem-REM szakaszok nem álltak összefüggésben a betegséggel. „Azt vártuk, hogy összefüggést találunk majd a mélyalvásban töltött idő és a demencia kockázata között, ám nem ez történt. Az eredmények abba az irányba mutatnak, hogy lehet, hogy valami a REM alvással kapcsolatban, amit ugyan még nem teljesen értünk, de nagyon is fontos” – mondta Dr. Pase.

A REM alvást megzavarhatja egy nem kezelt alvászavar is. A tanulmány szerzői úgy találták, hogy a REM-szakaszok és a demencia közötti kapcsolatot részben magyarázták is hypopneák, az alvászavarból eredő légzési rendellenességek – ám ezek nem lehetnek teljességgel az okai az összfüggésnek.

Habár a két jelenséget összekötő mechanizmusok nem ismertek még, a kolinerg neuronok funkcióinak elvesztése szintén szerepet játszhat a demencia kialakulásában. A kolinerg neuronok a REM alvás fontos meghatározói, aktivitásuk az alvás alacsony hullámhosszú szakaszában csekély, míg a gyors szemmozgásos fázisban megemelkedik. Az Alzheimer-kórban szintén megfigyelhető a kolinerg működések zavara.

Dr. Pase szerint tehát a REM alvás segíthet az agy áramköreinek fenntartásában, a demencia pedig ezt zavarja meg. Elképzelhető ugyanis, hogy a szorongás és stressz az, ami megnöveli a demencia rizikóját vagy eltéríti a normál REM-alvást. „Elképzelhető egy olyan útvonal, miszerint a magas stressz szint megzavarja az alvást és hozzájárul a demenciához, majd pedig a rosszabb alvás szintén tovább növeli a demencia kialakulásának rizikóját. Azaz ciklikus lehet a kapcsolat a stressz és rossz alvás, valamint a rossz alvás és még több stressz, stb. között”. Mindez azt is jelentheti Dr. Pase szerint, hogy az alvászavarok kezelése illetve a stressz és szorongás kontrollálása segíthet csökkenteni a demencia kockázatát.

Az eredményeket kommentálva dr. Heather Snyder, az Alzheimer Szövetség orvosi és tudományos igazgatója elmondta, hogy az alvásminőség és a későbbi demencia közötti kapcsolat első bizonyítékai nagyjából 5-6 évvel ezelőtt kezdtek megérkezni. „Az elmúlt években aztán folyamatosan láttuk ezeknek a kutatásoknak a finomításait és lassan mélyebben is megérthetjük, hogy az alvás mely részei lehetnek a demenciára hatással.” Dr. Snyder azt is hozzátette, hogy az Alzheimer Szövetség idei nemzetközi konferenciáján is bemutattak olyan vizsgálatokat, mely a zavart alvást az amyloid és tau lerakódásával, az Alzheimer-kór két alapvető jellemzőjével hozták összefüggésbe.

Azonban fontos figyelembe vennünk azt is, hogy mindezek még egyelőre csak együttjárások és nem feltétlenül jelentenek ok-okozati kapcsolatot is. Ugyanakkor az alvás szerepe a demenciában azért lehet jelentős kérdés, hiszen maguk az alvási nehézségek kezelhetőek.

„Ha olyan dolgokról beszélünk, mint az alvással összefüggő légzési rendellenességek vagy az obstruktív alvási apnoé, ezekre vannak potenciális kezelések” – tette hozzá Snyder. „Ha mégis van ok-okozati összefüggés, akkor ezen alvási problémák kiküszöbölésével a demencia későbbi kialakulásának rizikóját is megszelidíthetjük.”

 

(medscape)