"Demens a barátom"

Szemlézte: Pöltz Ágnes

2018.01.01. 15:42

Gondoskodás

Scientific American

Nemrég megjelent Amerikában egy könyvfejezet, melyben olyan emberekkel készült interjúk olvashatóak, akiknek demens barátjuk van. Megszólalnak továbbá hozzátartozók és egészségügyi alkalmazottak is.

Ennek a kutatásnak lényegében az adja a hátterét, hogy fontos tanulságokat kaphatunk azoktól, akik valamilyen módon meg tudták őrizni barátságukat a demencia kezdetét követően is. Ezeket a tapasztalatokat ugyanis meg lehet osztani másokkal, akik hasonló helyzetben találták magukat. Az a barát, aki fent tudja tartani kapcsolatát demens barátjával annak betegsége során is, fontos tudást szerezhet az állapotról és személyes növekedést is átélhet egészen váratlan utakon keresztül.

A tapasztalatok szerint az emberek egy része értéket, érdeklődést, jelentést és élvezetet talál a demenciával élőkkel folytatott barátságukban. A kutatási eredmények közül több is figyelemreméltó:

  • A tapasztaláson keresztül az emberek specifikus tudást szereznek arról, hogy hogyan közeledjenek a demenciával élő beteg felé. Az, hogy a betegség hogyan érinti az egyes személyeket, igen változatos és nincsen kézikönyv arra, hogy miképpen kapcsolódjunk egy demens emberhez. Mégis van néhány technika és megközelítés, amit ezek az emberek nyertek és amit érdemes lehet másoknak is kipróbálnia.
  • A demenciáról való beszélgetés – azaz az, hogy megoszthatóvá teszünk egy gyakran nehéz és kényelmetlen témát – a kritikus első lépés lehet ahhoz, hogy közösen, kollektíven is elkezdjünk róla beszélni és közösségként kezdjünk el vele foglalkozni ahelyett, hogy csak az egyes családtagokat érintő, egyéni problémaként tekintenénk rá.
  • A meginterjúvolt emberek a demens beteggel folytatott barátságukról úgy nyilatkoznak, mint egy olyan kapcsolatról, ami amellett, hogy fennmarad, képes a változásra is.
  • Akik még a demencia első tüneteinek megjelenését követően is barátságban maradtak a beteggel, úgy nyilatkoznak erről, mint a személyes és személyek közötti átalakulást hajtó erőről, mely ugyanúgy tartalmaz tanulást, növekedést és váratlan ajándékot, mint szomorúságot és veszteséget.