Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Eddig sosem látott módon ismerhetjük meg az Alzheimert

A kutatók az eddigi legértékesebb képeket tudták elkészíteni a testben létrejövő amyloid plakkokról, mely az Alzheimer-kórral és más betegségekkel gyakran összefüggésbe hozott fehérjeaggregátumokat alkotja.

Az új nagyfelbontású, atomi szintű szkennelés lehetőségének köszönhetően a tudományos világ most abban reménykedik, hogy egy lépéssel közelebb jut annak megértéséhez, hogy miképpen indul el az Alzheimer az agyban és hogyan lehetne megakadályozni a szálacskák terjedését.

Ez a legújabb modell megmutatja a lezajló bonyolult interakciókat és az úgynevezett béta amyloid (Aβ) fehérjéket rostformálódás közben. Eddig ezt ilyen közelről még sosem láthattuk – vallják a holland és német kutatók.

„Ez az amyloid struktúrák és az ezekkel összefüggésbe hozott zavarok megértésének mérföldkövét jelentheti” – nyilatkozta a munkacsoport egyik tagja, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem kutatója, Dieter Willbold.

„A fonalas struktúra sok kérdést megválaszol a fonálnövekedéssel kapcsolatban, valamint azonosítani tudja azokban a mutációsorozatokban játszott szerepét, melyek az Alzheimer korai kezdetű változatához vezetnek.”

Két protofilament fonálképződés közben

Az amyloidrostokat olyan, a természetben is előforduló fehérjék építik fel, melyek normális állapotban oldódóak, ám ha kisiklik működésük, akkor összekapaszkodnak és nem oldódó rostokat hoznak létre.

Az Alzheimer-kór esetében ezek a rostplakkok az idegsejtek között épülnek fel és jelenleg az első számú gyanúsítottjait jelentik a betegséggel összefüggő sejthalálnak és szövetvesztésnek.

Az úgynevezett cryo-elektron mikroszkópiás technológiát használó vizsgálat során rendkívül alacsony hőmérsékleten tanulmányozták az amyloid rostokat – az eredmény pedig az eddigi legpontosabb, 0,4 nanométeres felbontású kép.

Ezekből nyilvánvalóvá vált a kutatók számára, hogy a béta amyloid fehérjemolekulák rétegesen helyezkednek el egymáson – majd pedig kettő-kettő szál ezekből cipzárszerűen összekapaszkodva alkot egy rostot. A plakkokat ezen rostok összegubancolódása hozza létre.

Az új nagyfelbontású képek emellett az egyes béta amyloid fehérjemolekulákból származó mind a 42 aminosav maradvány elhelyezkedését és szerkezetét is feltárták. Mindez annak magyarázatához segíthet hozzá minket, hogy az egyes genetikai variációk milyen módon hatnak az Alzheimer-kór kialakulásának esélyeire. Ugyanis a különféle béta amyloid variánsok a létrejött rostok stabilitását is meghatározzák.

Azt már tudjuk, hogy az egereknél nem alakul ki Alzheimer, sőt az izlandi populáció egy kis hányada szintén immunis a betegséggel szemben. Az új eljárással a tudósok mindennek genetikai hátterét is képesek lehetek feltárni.

Ugyan még sok mindent nem értünk az Alzheimer-kórral kapcsolatban, ám folyamatos a fejlődés a területen. Az új amyloid rostokról történő képalkotás elősegítheti az elkövetkező évek Alzheimerrel és más demenciákkal kapcsolatos kutatásait is.