Elveszve: miért tévednek el az idősek

Ágnes Pöltz

2018.04.13.

Science Daily

A Neurodegeneratív Betegségek Németországi Központjának (DZNE) kutatói lehetséges magyarázatot találtak arra, hogy miért is fordul elő időnként az időseknél, hogy nehezen tájékozódnak a térben. Az idősek agyában a téri navigációért felelős területek az aktivitás bizonytalanságait mutatták ki. Hosszú távon ez a felfedezés hozzájárulhat az Alzheimer-kór korai felismeréséhez is.

Ahhoz, hogy a térben célirányosan elvezessen bennünket, az agyunknak rengeteg információt kell feldolgoznia: köztük vizuális információkat, az izmainkból érkező visszajelzéseket és az egyensúlyunkról szóló adatokat. Ezért a téri orientáció és navigáció az emberi elme egyik legösszetettebb vívmányának tekinthető. Ugyanakkor ahogy öregszünk, ezek a készségek romlanak, ami pedig súlyosan ronthatja az önálló élet vezetésére való képességet.

„Amikor ismeretlen környezetben mozgunk, teljesen normális, hogy eltévedünk. Ám ez az idősebb emberekkel gyakrabban szokott előfordulni. Eddig elég keveset tudtunk az ezeknek a navigációs problémáknak a hátterében álló idegi mechanizmusokról” – nyilatkozta Matthias Stangl, a DZNE kutatója, aki a tudományos cikk első szerzője. „Az volt a feltételezésünk, hogy az úgynevezett rácssejtek játszhatnak fontos szerepet ebben. A navigációnak jó részéért ugyanis ezek a sejtek felelősek. Ezek olyan specializált idegsejtek, amelyekről úgy gondoltuk, hogy funkciósérülésük esetén a tájékozódás is zavart szenved.”

Virtuális valóság és valódi tér

Feltételezésük tesztelésére Stangl és munkatársai 41 egészéges fiatal és idősebb résztvevőt vont be kísérletébe. A résztvevőket két csoportba sorolták: a „fiatal felnőttek” 19 és 30 év közöttiek voltak, míg az „idősebb felnőttek” 63 és 81 év közöttiekből álltak.

Az egyik kísérletben a virtuális valóságot fMRI képalkotással együtt használták: a vizsgálati személyeknek egy számítógép által létrehozott tájon kellett tájékozódniuk, miközben figyelték agyi aktivitásukat is. Egy második kísérletben az úgynevezett „útvonal integrációt” is tesztelték. Ennek során a résztvevőknek egy előre meghatározott kanyargós úton kellett haladniuk. A köztes megállókban a feladat szerint meg kellett becsülniük a kiindulóponthoz képest mutatott helyzetüket és az attól való távolságot, ám a helyet, ahonnan indultak, nem láthatták. A vizsgálatot mind valódi, mind virtuális térben végezték.

Instabil tüzelési mintázat

„Mindent egybevetve a fiatalabbak jobban teljesítettek a feladat során, ami megerősíti a korábbi eredményeket. Ám a csökkent tájékozódási képesség és a rácssejtek működési bizonytalanságai között is összefüggést találtunk” -magyarázta Prof. Thomas Wolbers, a DZNE vezető kutatója, aki a vizsgálat szupervízora is volt. „A rácssejtek eltérő tüzelési mintázatot mutattak a fiatal és az idősebb résztvevőknél. Egészen pontosan a tüzelés mintázata időben kevésbé volt stabil az időseknél, ami arra utalhat, hogy az agyi áramkörök az öregedés során vesztenek hatékonyságukból. Ez lehet az oka annak, hogy olyan sok idős ember küzd tájékozódási nehézségekkel.”

Wolbers hozzáteszi: „A rácssejtek nem csak a navigációban, hanem más gondolkodási folyamatokban is szerepet kapnak. Ezért az eredményeink az időskori kognitív hanyatlás egyik kulcsfontosságú mechanizmusára mutathatnak rá. Azon túl, hogy az öregedéssel járó idegélettani változásokba bepillanthatunk, segíthet az életkor előrehaladásával együtt járó kognitív hanyatlás elleni kezelések megtervezésében is.”

A demencia korai jele?

Míg a gyengülő tájékozódási készségek az egészséges felnőttek körében is előfordulhatnak, az ilyen hanyatlás az Alzheimer egyik legkorábbi jelének is tekinthető. „A tájékozódási teljesítmény és a rácssejtek működésének felmérése elősegítheti az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek korai felismerését. Ehhez szükség volna diagnosztikus eljárások kifejlesztésére és annak ismeretére is, hogy milyen navigációs nehézség tekinthető természetesnek és mi az, amit betegség okoz. Ez nagy kihívás rejtő feladat. Úgy látom azonban, hogy a friss eredmények a további kutatás alapjait rakhatják le a témában.”