Így társíthatunk nevet az archoz

Ágnes Pöltz

2018.03.29.

Science Daily

Mindannyiunkkal megesett már az a kínos helyzet, hogy találkoztunk valakivel és rövidesen elfelejtettük az illető nevét. Az idősebbek esetében gyakrabban történik meg ez, minthogy emlékeznének a másik nevére.

A Baycrest kutatói ezen probléma megoldására új módszert találtak, mégpedig a természetes öregedéssel együtt járó memóriaváltozásokat kihasználva. A nemrégiben a Psychology and Aging szakfolyóirat hasábjain megjelentetett munka eredménye egy okostelefonos applikáción is használható, könnyen elérhető emlékezetfejlesztő eszköz.

„Az életkor előrehaladtával arról számolnak be az emberek, hogy nehezen tudják megjegyezni mások nevét, ami elkeserítő és egyben stresszes helyzet a társas életben” – véli Dr. Renee Biss, a vizsgálat neuropszichológus vezetője. „A lehetséges kellemetlen helyzet elkerülése érdekében egy idősebb személy visszahúzódhat a társas érintkezéstől – ez pedig negatív hatással lehet agyának egészségére.”

A Baycrest neuropszichológiai és mentális egészséggel foglalkozó központjának korábbi eredményei már alátámasztották azt, hogy az öregek tudtukon kívül is felvesznek különféle információkat a környezetből, ami pedig összefüggésbe hozható azzal, hogy a figyelemelterelő ingerek kizárásában is egyre kevésbé hatékonyak – ám a fiataloknál nem érvényes ez a tendencia.

„Ez a stratégia azt a ternészetes, az öregedéssel együttjáró változást aknázza ki, ami az életünk előre haladtával önmagától is megjelenik, mindezzel pedig az idősek számára értelmes információt használja fel az emlékezeti folyamatok javítására” – magyarázza Dr. Kelly Murphy neuropszichológus, a Torontói Egyetem professzora, aki a cikk fő szerzője volt.

A vizsgálatban összesen 57, fiatalabb (17-23 éves) és idősebb (60-86 éves) személy vett részt. A kutatók huszonnégy különböző ember nevét és képét mutatták meg nekik és a résztvevők feladata az volt, hogy felidézzék az információkat. Ezután az arcokat úgy mutatták be, hogy a képeken az emberek homlokán valamilyen szöveg volt olvasható, ám a vizsgálati személyeknek ezt figyelmen kívül kellett hagyniuk. Ehelyett azt a feladatot kapták, hogy ha egy arcot egymás után kétszer látnak, nyomjanak meg egy gombot. Az arcok között szerepelt néhány olyan is, akiket az első tesztben már láttak a résztvevők. A vizsgálat legvégén másodjára is tesztelték az emberek emlékezetét.

Az eredmények szerint az idősebb felnőttek annak ellenére pontosabban emlékeztek a kétszer is bemutatott arcokra és nevekre, hogy a második feladatban a szöveget figyelmen kívül kellett hagyniuk. Amikor a második próbában a nevet, mint elterelő ingert mutatták, az idősek azt tudat alatt felhasználták az információk átismétlésére. A fiataloknál nem mutatkozott ilyen javulás, ami egybevág a korábbi kutatási eredményekkel.

„Az eredményeink rátapintanak, hogy ez egy hatékony emlékezeti stratégiaként használható az idősek memóriatréningjében is, mégpedig éppen a megismert emberek nevének megjegyzésére” - mondja dr. Lynn Hasher pszichológia professzor, aki szintén részt vett a kutatásban. „A munkánk segítségével sikeresebb beavatkozást dolgozhatunk ki ennek a célcsoportnak, mivel az már a természetes feldogozófolyamataikon nyugszik és nem a fiatalabbak készségeire akar alapozni.” Az évek során dr. Hasher laborja számos felfedezésben kapott szerepet, melyek mindegyike arra a felismerére támaszkodott, hogy az idősebbek az elterelő ingereket fel tudják használni a tanulás során.

Ezen kutatás nyomán a munkacsoport most egy olyan tréningprogram kidolgozásán fáradozik, mely segít az öregkorban a megismert emberek nevét és arcát megjegyezni és ezzel megtámogatja, hogy az idősek is komfortosabban érezzék magukat az új társas interakciók során. Következő lépésként a csapat az enyhe kognitív hanyatlással (mely pedig gyakran Alzheimer-kórba fordul át) jellemezhető időseknél nézi meg a stratégia sikerességét.

Az eredmények túlmutathatnak a nevekre és arcokra emlékezést elősegítő folyamatokon. Mivel az idősebbek nehezebben jegyzik meg az egymással kapcsolatban nem lévő dolgok közötti összefüggéseket, a további teszteléssel a kifejlesztésre váró eszközök ezt is megsegíthetik – véli Dr. Biss.