Ront a magány a demencián

Ágnes Pöltz

2017.12.28.

Scientific American

Elfelejtjük-e régi, öreg barátainkat? A válasz természetesen „nem”. Habár az évek telnek-múlnak, régi barátainkhoz ragaszkodunk.

Sok idős számára azonban a kérdés egészen más jelentést nyer, mikor szembesülnek egy barátjuk demenciájával. A demencia – mely az Amerikai Egyesült Államokban 3,8 millió embert érint – az olyan gondolkodási készségeket érinti, mint a nyelv és az emlékezet, melyekre gyakran, mint az egyéni identitás és emberi személyiség alapköveire tekintenek.

Ennek folyományaként a demencia olyan kérdéseket is felvet, mint az emberi mivoltunk határai, a jelentésteli társas kapcsolatok lényege és az élet értelme (és az értelmetlenség kezdetei).

A kutatásokból már régóta tudjuk, hogy a demencia kezdetén igen gyakori a magány érzése. A társas kapcsolatok viszont hasznosak lehetnek egy demens betegnek. Sőt, úgy tűnik, hogy a személyes növekedés lehetősége nem csak a demenciával küzdő személyeknek, hanem barátainak is nyitva áll.

Amerikában a demens betegeket gyakran retorikai és metaforikus szinten zombikhoz hasonlítják és a demenciát sokan úgy írják le, mint az élet és halál között kétértelműen elhelyezett állapot. Az ilyen elképzelések nagyban hozzájárulnak a demenciával kapcsolatos stigmához, félelemhez és szégyenérzethez.

Ha a demencia az öregedéssel összefüggő hanyatlás legrettegettebb formája, akkor az is igaz, hogy az egyik leggyakoribb is. A betegség a 71 év fölötti lakosság 14 százalékát érinti. A demencia előfordulása az életkorral növekszik: a hetvenes éveikben járók között még csak 5, míg a nyolcvanas korosztályban már 24 százalékos. Akik elérik a kilencvenéves kort, köztük már közel 40 százalékos érintettséggel számolhatunk.

Milyen érzés az embernek, ha a demenciát egy barátján észleli és mit is válaszolhat erre? A közeli hozzátartozóktól gyakran elvárják, hogy a demencia kihívásaival nézzenek szembe és sokan meg is próbálják azt. Kevésbé világos ugyanakkor az, hogy a barátok milyen szerepet tudnak játszani ebben. Kevés kutatás született eddig a témában.

A cikksorozat következő részében ezeket az eddigi tudományos eredményeket tekintjük át.