Szembesülés a diagnózissal
A demencia diagnózisa megrendítően hathat egyesekre, míg mások esetében a tünetek hátterében meghúzódó ok kiderítése megkönnyebbülést okozhat. Az első reakciókat jellemzően további, egymástól különböző, sok esetben ellentétes érzések követik.
Néhány jellemző reakció és érzés
Tagadás: „Néha azt gondolom, az orvos biztosan tévedett és én nem is szenvedek Alzheimer-kórban.”
Harag: „Dühít ez az egész.”
Szorongás: „Rettegek attól, hogy elveszítem cselekvőképességemet.”
Bűntudat: „Vajon mit vétettem, hogy ezt érdemeltem?"
Frusztráció: „Teljes egészében a helyzet hatása alatt vagyok, nem tudok másra gondolni.”
Sértettség érzés: „Még ha hibát követtem is el, akkor sem érdemlem ezt.”
Humoros hozzáállás: „Nevetnem kell, különben sírva fakadok.”
Szomorúság: „Valami ezzel véget ért.”
Depresszió: „Körülöttem minden fekete.”
Magányosság: „Körön kívülre kerültem.”
Elfogadás: „Jöjjön, aminek jönnie kell.”
Remény: „Küzdeni kell, előbb-utóbb csak lesz valami megoldás erre a betegségre is.”
Rossz hírek feldolgozása
A sokkolóan rossz hírek feldolgozásának öt fázisát különböztethetjük meg. Ezek a fázisok – akár visszatérő módon – bármilyen sorrendben követhetik egymást. A megrázó hírek által kiváltott érzelmi állapot hossza nehezen határozható meg.
- Sokk és zsibbadtság
A demencia diagnózisa sokként hathat, főleg ha nem is számítottunk rá.
- Hitetlenkedés és tagadás
„Ez nem történhet meg velem!” „Nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy az orvosok mondják.” A kezdeti szakaszban a tagadás akár erőt is adhat. A tagadást pajzsként használhatjuk a nehezen feldolgozható hírekkel szemben mindaddig, amíg nem tudunk szembenézni az új helyzettel.
- Hurrikán- vagy hullámvasút-effektus
Igen gyakori jelenség az érzelmek viharán keresztül történő feldolgozás. Az érintettek sokszor számolnak be arról, hogy a düh, frusztráció és más nehéz érzelmek hullámvasútjaként élték meg a helyzetet. Viszont annak tudatában, hogy a gondolatokat és cselekvéseket érintő változások hátterében orvosi okok állnak, számos beteg megkönnyebbül.
- Reménytelenség és szomorúság
Ez a fázis a következő érzelmi szakaszokból áll:
- A diagnózis következményeivel, saját korlátainkkal való szembesülés tehetetlenséget és erőtlenséget eredményez.
- Mély szomorúságot okoz a betegség és a szembesülés a betegség előrehaladtával várható veszteségekkel, vagyis az az érzés, hogy az egészséges, boldog évek ma már a múltat jelentik, miközben a jövő semmi jóval nem kecsegtet.
- Aggodalom és félelem: „Mi következik most?”
- Elfogadás
Ebben a fázisban az elfogadás jelenik meg, az érintett belátja, hogy a helyzettel együtt kell élni. Az elfogadás egyet jelent a helyzet felismerésével és az azzal való megbékéléssel.
Néhány tanács, amely segíthet úrrá lenni érzéseinken
Mit mondanak erről a betegek?
- Fogadd el a helyzetet.
- Fogadd el a napot olyannak, amilyen.
- Csatlakozz egy közösséghez, amely segíthet. Mondd el a problémáidat, megkönnyebbülsz.
- Legyél együtt olyan emberekkel, akikkel tudsz együtt nevetni.
- A közös séta mindig segít.
- Szükség esetén nyugodtan kérj segítséget.
- Nyugodtan mondd el az embereknek, ha megsértették érzéseidet.
- Kedvenc állataink sokat segíthetnek, megnyugtathatnak.
- Ne zárkózz be, légy nyitott.
- Soha ne veszítsd el a reményt.
Együtt élni a depresszióval
Érthető, hogy az Alzheimer-kórral összefüggésben bekövetkezett változások szomorúvá és boldogtalanná tesznek.
- Ne cipelje egyedül a terhet, beszéljen olyan emberekkel, akik segíthetnek megküzdeni érzéseivel.
- Próbáljon ki néhány olyan tevékenységet, amelyek elvonják figyelmét az aggodalmakról. Ez lehet a zene, a kertészkedés, egy séta, gondoskodás háziállatokról vagy bármi, amitől jobban érzi magát. Ezeknek a tevékenységeknek jótékony hatása lehet.
Ha a szomorúság és a reménytelenség érzése eluralkodik Önön, forduljon orvoshoz. Ajánlatos egy ilyen helyzetben megfelelő szakemberrel konzultálni, szükség esetén gyógyszeres megoldást találni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!