Színesfémek is okozzák az Alzheimer-kórt!?

Egyes fémek akár toxikussá is válhatnak egymáshoz kapcsolódva. Alzheimer-terápia: új kutatási célok.

Kutatási eredmények szerint a réz és a cink úgy kapcsolódhatnak egy aminosav-peptidhez, a béta-amyloidhoz, hogy utóbbi toxikus formákat vesz fel: a megállapítás az Alzheimer-kór terápiáját keresők számára újabb kutatási céllal szolgálhat. A tanulmány, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben jelent meg, megállapítja, hogy bár fémionok (különösen a réz) többféleképpen is kapcsolódhatnak amyloidhoz, úgy tűnik, a variációk közül csak egy toxikus.

Kiderült, hogy rézionok kapcsolódása révén a béta-amyloid kicsiny, központi része az A-béta(13-21) jelentőséggel bírhat toxikus fehérjeformák létrejöttében. (Alzheimer-kóros betegek agyában más kutatók korában béta-amyloid-lerakódásokat találtak, s feltételezik, hogy ez vagy önmagában kóros, vagy egy toxikus, oldható béta-amyloid termelődésének másodlagos következménye.)

A kutatást vezető David Lynn professzor (Emory University, Atlanta, Georgia) szerint nem minden amyloid-rost toxikus, némelyik azonban ú.n. misfold (hibás térszerkezetű) változat, és „ragacsossá/tapadóssá" válik. Ezek aztán rostnyalábokká állnak össze, melyek közül egyesek ugyancsak toxikusak. A professzor közölte, hogy egyeteme együttműködik a neurodegeneratív betegségek központjával (CND) olyan kis molekulák fellelése céljából, amelyek képesek az A-béta(13-21) megtalálására, ezután pedig vagy stabilizálják az amyloid szerkezetének kialakulását, vagy visszaalakítják egy másik, jóindulatúbb (:kevésbé ártalmas) változattá. Az in vitro és in vivo kísérletek tervezése már megkezdődött.

Lynn rámutat, hogy az amyloid egyes formái egyenesen jótékony hatásúak is lehetnek, és hogy kutatók megállapításai szerint tengeri csigák idegrendszerében szerepük van a hosszú távú memória működésében és az idegsejtek kapcsolódási pontjainak „karbantartásában". A vizsgálat lefolytatói úgy vélik, hogy megállapításaik esetleg más neurodegeneratív betegségek, példál a Parkinson-kór szempontjából is jelentőséggel bírnak: ennél ugyancsak szerepet játszik a fehérje-felhalmozódás.

A Lynn-féle publikáció egy másik megközelítést is sugall: vizsgálni kellene azokat a vegyületeket, amelyek elkülönítik a fémionokat, megakadályozva ezáltal, hogy reakcióba lépjenek az amyloiddal. Az ausztrál Prana Biotechnology máris keresi a fém-kelátor vegyületeket*; legfontosabb, PBT2-nevű hatóanyagukat nyolcvan Alzheimer-kóros betegen tesztelik, akik három hónapig per os egy vagy két adag PTB-2-t vagy placebót kapnak majd. Az eredmények az idén év végére várhatók.

A PTB-2 kismolekulájú, fém-proteineket hígító vegyület, amelyet arra terveztek, hogy gátolja a fehérjék rézzel és cinkkel történő reakciója során keletkező, toxikus béta-amyloid létrejöttét. A szer transzgén állati modellekben az adagolás öt napja alatt javította a memóriateljesítményt, és csökkentette az agyban az oldható béta-amyloid mennyiségét. A Prana szerint az öregedési folyamat olyan változásokat idézhet elő az agy kémiájában, amelyek finom ingadozásokat okozhatnak a réz-, vas- és cinkregulációban.

A PBT2 a PBT1 utódja: ezt a Prana azután tette félre, hogy mutagén „di-jód" szennyeződéseket találtak benne, melyeknek szintjét nem sikerült elfogadható mértékűre csökkenteniük. A cég reméli, hogy a PBT2 az Alzheimer-kór betegség-modifikáló terápiája lehet. A piacot jelenleg az acetilkolinészteráz-inhibitorok, például az Eisai Ariceptje uralják (hatóanyag: donepezil), amelyek azonban feltételezések szerint csak enyhítik a tüneteket, de nem akadályozzák meg a betegség bekövetkezését vagy progresszióját.

A D-Pharm ugyancsak fém-kelátorképzőket vizsgál. Januárban bejelentették, hogy pozitív eredménnyel jártak II fázisú vizsgálataik, amelyeket ischaemiás stroke indikációban kísérleti neuroprotektív gyógyszerükkel, a DB-b99-essel végeztek. A cég az anyag epilepsziában, bipoláris betegségben és migrénben való alkalmazhatóságát is kutatja. A termékleírás a DB-b99-est mint membránaktivált lipofilikus cink-, réz- és kalcium-ion-kelátort definiálja, amely módosítja a sejtkárosodáshoz és neuronpusztuláshoz társított fémfüggő folyamatokat. Lynn ugyanakkor óvatosságra is int: előfordulhat, úgymond, hogy bár a fémkelátorok hasznos hatást fejtenek ki az agyban, mivel csökkentik a fémek szintjét, ám alkalmazásuk esetleg nemkívánt hatásokat is kiválthat.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a felejtek.hu Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et.

Oldal nyomtatása