Mozifilmek, melyek az Alzheimer-kórról szólnak

Egy betegség bemutatása mindig népszerű és hálás téma a filmrendezők körében. A laikus nézők megismerhetik az adott kórt „közelebbről” annak minden nehézségével és következményével, és ha már a film hatására nem idegenkedik a betegségben szenvedő embertársától, elérte a film a célját. Az érintett nézőnek, családtagjainak talán egy kis vigaszt nyújt, hogy nincs egyedül, és könnyebben elfogadja a sorsát. Az Alzheimer-kórról is jó néhány mozifilm született, lássuk, melyeket érdemes megnézni!

Dal Martinért (színes, magyarul beszélő, svéd-német-dán filmdráma)

Barbara Hartman egy szimfónikus zenekar hegedűse. Régóta férjnél van, és van két felnőtt gyereke. Martin Fischer zeneszerző és karmester. Ő is házasember, szintén két felnőtt gyerekkel. Martin legújabb szimfóniájának próbái közben ismerkednek meg egymással és egymásba szeretnek. Szerelmük következményeként mindketten felbontják házasságukat.

Barbara és Martin összeházasodnak, és marokkói nászútjuk alatt szerelmük még jobban kiteljesedik. Kapcsolatuk még szorosabbá válik, amikor kölcsönös hűség és őszinteség fogadalmat tesznek egymásnak. Hazatérésük után azonban Martin egyszer csak feledékennyé és zavarttá válik.

 

Alzheimer (Sose felejts el – színes, magyarul beszélő, amerikai-kanadai filmdráma)

Diane McGovin (Mia Farrow) egy ügyvédi irodában dolgozik, és egy napon feltűnik neki, hogy egyszerűen elfelejt dolgokat: főleg a rövidtávú memóriája romlik. Elmegy az orvosához, hogy kiderítse, mi lehet a gond. A vizsgálatok során kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved. Diana nem meri elmondani a férjének a diagnózist, mivel attól tart, hogy Jack (Martin Sheen) a lehetséges anyagi problémáik miatt fog leginkább aggódni. Nem sokkal később Diane beszédet kell mondjon egy rendezvényen, azonban teljesen összezavarodik, és ezután már a családja előtt se titkolózhat tovább.

 

Iris – Egy csodálatos női elme (színes, magyarul beszélő, angol-amerikai életrajzi dráma)

A film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különböző korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban az 1950-es években és a negyven évvel később történteket, az Irist megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétől 1999-ben bekövetkezett haláláig. Iris Murdoch életkedvtől, magabiztosságtól sugárzó nagyszerű szellemű alkotó.

A gyakran “Anglia legragyogóbb elméjű asszonya”-ként emlegetett írónő, csodálatos személyiség volt, akit nemzedéke valóságos ikonként tisztelt Nagy-Britanniában. Oxfordi diákéveitől kezdve – amikor biszexuális szabadosságával hozta lázba környezetét -, egész filozófusi és regényírói pályafutása során Iris valóban megelőzte korát. Ezzel szemben John Bayley félénk, visszahúzódó alkat, aki egész életét az imádott asszonynak szentelte. Az utolsó időszakban az együtt töltött negyven év ad erőt a férfinak, hogy a végsőkig kitartson az asszony mellett, akinek nem csupán intellektusa hunyt ki, de már ellátni sem képes önmagát.

Meglehet az Iris igaz történetet dolgoz fel, a valós szereplők ismerete nem szükséges ahhoz, hogy film csodálatos élményt nyújtson. Bár sokszor szomorú és mélyen megható, egyben magasba is emel, s derűs humorával szívet melengető perceket szerez a nézőnek.

 

Megmaradt Alice-nek (színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma)

Alice Howland, a neves nyelvészprofesszor boldog házasságban él, három felnőtt gyermeke van. Ám minden megváltozik, amikor kezd elfelejteni szavakat, dolgokat. Eleinte csak belezavarodik a gondolatmenetébe az egyetemi előadásain, és pánikba esik, amikor futás közben rájön, nem tudja, merre jár. Az orvos Alzheimer-kórt diagnosztizál nála, kevéssel az 50. születésnapja után. Alice nehezen fogadja el helyzetét, és azért küzd, hogy a lehető legtöbb ideje maradjon a családjára.

 

Egyre távolabb (színes, feliratos, kanadai romantikus dráma)

Fiona és Grant több mint negyven éve házasok, életük alkonyán rá kell döbbenniük, hogy Fiona rossz memóriája egy súlyosbodó Alzheimer-kór jele, majd a nő hirtelen el is tűnik. Mikor megtalálják, már ő sem vitatkozik: tudja, hogy ellátásra szorul, és egy otthonba vonul. Az otthon szabályai szerint azonban a betegnek egy átmeneti “orientációs” időszakra van szüksége, hogy beilleszkedjen – egy hónapig látogatni sem szabad. Grant soha nem töltött ennyi időt a szeretett nő nélkül, és mikor a harminc nap leteltével meglátogatja, legnagyobb megdöbbenésére a nő nem egyszerűen elfelejtette, de beleszeretett egy másik férfiba.

A film forgatókönyve Alice Munro: Szeret, nem szeret… című kötetének egyik novellája alapján készült, melynek címe Oda-vissza. A kötet 2006-ban magyarul is megjelent.

 

+ 1 színházi előadás

 

Apa

2015 februárjában mutatta be a Belvárosi Színház Florian Zeller Apa című tragikus bohózatát, mely különös szemszögből tárja elénk a máig gyógyíthatatlan Alzheimer-kór betegséget. A darabot Gáspár Ildikó rendezte. A 2014-ben Moliére-díjat nyert alkotás különlegessége és egyben bravúrja, hogy a világot egy beteg férfi szemszögéből látja a néző, vele együtt élheti át a külvilág látszólagos szétesését, a teljes talajvesztettség érzését, s az idős emberrel együtt próbálhatja meg kibogozni az élet összekuszálódott szálait. Vele nyomozunk, mi mikor és miért történt, illetve nem történt meg, ki mikor és miért jelent meg vagy tűnt el az életéből, kit kivel kever össze, és ki mit akar tenni az életében, az életével. Az író szeretettel teli humorral ismertet meg minket a főhős betegség elleni küzdelmével, harcát az agyával, az őt körülvevő rokonokkal, a jó szándékú segítőkkel.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a felejtek.hu Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et.

Oldal nyomtatása