Stádiumok

Az Alzheimer-kór az agyat érintő, az agysejtek elváltozásával járó, folyamatosan romló betegség. Jól körülhatárolható stádiumokból áll, és ez változásokat hoz a beteg és családja életében. Miután a kór egyénenként változó lefolyású, a tünetek, azok megjelenési sorrendje, az egyes stádiumok hossza nagyban függ a betegtől. Az érintettek többségében a betegség lassú lefolyású, a különböző szakaszokra jellemző tünetek átfedésben jelentkezhetnek, előre vetítve az átmenetet a stádiumok között.

Jelenleg nincs gyógymód az Alzheimer-kórra és a folyamat sem visszafordítható. A rendelkezésre álló kezelési lehetőségek, a megfelelő életmód a legtöbb esetben hatékonyan lassíthatják a betegség lefolyását.

Korai szakasz

Életkortól függetlenül a betegség azon szakaszát tekintjük korai szakasznak, amelyben az Alzheimer-kór tünetei enyhe formában jelentkeznek. Ebben a szakaszban a feledékenység, a kommunikációs nehézségek, a viselkedés- és kedélyállapot-változások tüneteivel szembesülhetünk. A cselekvőképesség alig korlátozódik, a betegek minimális segítséget és támogatást igényelnek, miközben esetleg megtapasztalják a képességeik hanyatlásában beállt változásokat.

E betegek – támaszkodva megélt tapasztalataikra – iránymutatásokat tudnak adni a várható fejleményekről, sőt még arra is képesek, hogy segítsenek betegtársaiknak jövőbeni ellátásuk megtervezésében és megszervezésében. Ezen törekvéseiket támogatva hozzájárulhatunk ahhoz, hogy segítő kapcsolatokat építsenek ki.

Középső szakasz

Ez a szakasz érzékelhető visszaesést hoz a beteg gondolkodásában és cselekvőképességében. Az emlékezőképesség és a gondolkodás egyéb funkciói tovább romlanak, ennek ellenére az ebben a stádiumban lévő betegek teljesen tisztában lehetnek állapotukkal. A napi feladatok ellátásában – mint például a bevásárlás, a házimunka, az öltözködés és tisztálkodás – a külső segítség elengedhetetlenné válik.

Késői szakasz

Az Alzheimer-kór késői szakaszát súlyos vagy előrehaladott stádiumnak is nevezhetjük. Ebben a szakaszban a betegek előbb-utóbb képtelenné válnak a verbális kommunikációra és arra, hogy gondoskodjanak magukról, azaz 24 órás ápolást igényelnek. Ebben a stádiumban az ápolás célja az, hogy a számukra elérhető legmagasabb életminőséget biztosítsuk.

Negyedik stádium

A páciensek az utolsó hónapokban 24 órás ápolásra szorulnak, mert mentálisan és fizikailag teljesen leépülnek. A betegség folyamatosan mélyülő természete azt jelenti, hogy a tünetek – bár a folyamat gyorsasága erősen személyfüggő – egyre markánsabban jelentkeznek.
A végső stádiumban a betegkomforttal kapcsolatos teendőkre összpontosítsunk. Akárcsak más végstádiumban lévő betegeknél, itt is maximálisan tiszteletben kell tartani a fizikai, érzelmi, lelki szükségleteket, és a körülmények függvényében a megfelelő életminőség biztosítására kell koncentrálni.