Szeretteink tájékoztatása

 

Az emberek különbözőképpen élik meg azt, hogy előbb-utóbb beszélniük kell a betegségükről. Egyeseknek időre van szükségük a diagnózis feldolgozásához mielőtt megosztanák másokkal. Vannak, akik az azonnali kommunikációt igénylik. Egyesek szélesebb, mások szűkebb körben kívánják megosztani gondolataikat, sokan még abban is bizonytalanok, hogy egyáltalán beszéljenek-e másoknak a betegségükről.

A betegek közlései elősegítik környezetük számára a betegség megértését. A nyitottság arra is ösztönzi a környezetet, hogy minél többet meg akarjanak tudni a betegségről és a segítségnyújtás módjairól.

 

Kommunikáció a családtagokkal és a barátokkal

Általában elsőként a hozzánk legközelebb álló személyekkel osztjuk meg a betegséggel kapcsolatos információkat. Úgyanúgy, mint más komoly betegségek esetén, tájékoztatni szeretnénk őket a beállt változásokról. Célszerű megosztani az információkat mindazokkal, akikkel a legbensőségesebb viszonyt ápoljuk és azokkal is, akiknek a segítségére számíthatunk. Őszintén beszéljen érzéseiről, mondja el, mire van szüksége, és mondja el a kezeléssel kapcsolatos elképzeléseit. Szükség esetén kérjen segítséget. Ha egyedüllétre vágyik, azt is bátran mondja meg másoknak.

Nyíltan beszéljen családtagjaival fizikai, érzelmi és magatartásbeli változásairól. A barátok és szomszédok tájékoztatása is fontos lehet, hiszen ők is számos módon segíthetnek.

 

Milyen félelmeket osztottak meg mások a családtagjaikkal?

Volt aki függetlenségének elvesztésével kapcsolatos félelmeit osztotta meg, és volt aki azt az aggodalmát, hogy előbb-utóbb tehertétel lesz családja számára.